Paul Verlaine: Érzelmes dialóg
Magányos, ódon parkban a havon
Két árny sétál az éjben, ballagón.
Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,
Alig hallatszik, hogy mit is beszél?
Magányos, ódon parkban a havon
Két árnyék révedez rég múltakon.
- Eszedbe jut-e még a mámorunk?
- Hogy gondolod, oly messze már a mult!
- Nevemre néha nem dobban szived?
Lelkemről álmodsz olykor? - Azt hiszed?
- Ó üdvösségünk tűnt szép napjai,
A boldog csók! - Volt benne valami!
- Mily mély hitünk volt és mily kék egünk!
- Elszállt a hit, a komor égbe tünt!
Ballagnak ők balgán a bús uton
S csak a vak éj tűnődik szavukon.
(Juhász Gyula fordítása)
"Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg."
(Filippinó közmondás)
"Megismerni és szeretni egy másik lényt: ebben áll minden bölcsesség veleje, gyökere és forrása."
(Evelin Vaugh)
