Egyik előző cikkünkben az élet első 1000 napjának az egészségünkre kiható fontosságáról beszéltünk
Most nézzük meg az első 1000 nap fontosságát a lelkünk, személyiségünk kialakulásának, fejlődésének tekitetében
Legalább olyen fontos időszak az első három év a személyiség alakulásában is. Szakemberek egy része azt állítja, hogy az élet első ezer napjának megélése dönti el, hogy a gyermekből kiegyensúlyozott, elégedett, önmagával és a világgal harmóniában élő felnőtt válik-e vagy sem.
A legtöbb ember hajlamos túlzásokba esni, ha a magzat-anya kommunikációról van szó, leginkább azért, mert annyira izgalmas ez a terület és olyan sok titkot rejteget.
Tagadhatatlan azonban, hogy már az anyaméhben lévő szuperérzékeny kis lényre is hatással vannak az édesanyával történtek, a belső érzései, tűnődései. Különösen azok, amelyek a kicsi elfogadásával vagy elutasításával kapcsolatosak.
A születés utáni periódus, a korai hónapokban kialakult anya-gyermek kötődés minősége pedig meghatározhatja az ember egész életét.
Biztonságos kötődés esetén, ha valóban örömteli, kiegyensúlyozott és magabiztos a kötődés, akkor ez a magabiztosság, az önmagába és a világba vetett bizalom fogja meghatározni a kötődését az egész világhoz. Ez lesz az alapja a párkapcsolatokban megélt biztonságnak – vagyis alapvetően hinni fog a párjában, abban, hogy az a kapcsolat jó, és ez lesz a meghatározó a saját gyermekeivel való kapcsolatépítésben is.
Amennyiben a kötődés bizonytalan és ellentmondásos, akkor a gyerek ezt a bizonytalanságot cipeli magával. Elsősorban önmagában nem tud majd bízni, és az önbizalomhiány fogja rányomni a bélyegét az egész életére, társas viszonyaira is.
Van visszaút
Vannak olyan szakemberek, akik arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad ezen a területen sem túlzásokba esni, hiszen a gyerekek szélsőséges helyzetekhez is képesek rugalmasan közeledni, és nem olyan könnyű „elrontani” a gyerekek jövőbeli boldogságát.
Van lehetőség arra, hogy a szülő, felismerve azokat a pontokat, ahol esetleg sérülést okozott, helyrehozza, gyógyítsa azt a szeretetével. És talán az is fontos lehet, hogy előbb-utóbb mindenki belátja, az ember nem tökéletes lény, a szülők sem azok, így ha a gyermek felnőttkorában megtanulja elengedni csalódásait, gyerekkori sérelmeit és haragját, igenis megtalálhatja a boldogság felé vezető utat.
Forrás: Life