„Én már azóta szeretlek,
mikor még nem voltál más
csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre
képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved
a szívem alatt
és én azóta a lelkemhez
simítva hordalak.”
„Rád gondolok, te csöppnyi ismeretlen,
ki élsz már, bár még nem vagy a világon,
ki vagy már, noha lényed még titok,
éber valóság s mégis félig álom .,
rád gondolok, míg jöttöd várva várom...”
„Boldog vagyok,hogy a szivem alatt hordalak,
alig várom,hogy lássam az első mosolyodat.
Rád gondolok éjjel-nappal,
számomra te vagy az angyal!”
"Várlak, mint csillámló holdfényt az ég,
mint pelyhes hóhullást a tél.
Várlak, mint álmot a gyermek, ha fél,
s a napokat számlálom.
Várlak, mert érzem közel vagy már,
bár előtted még hosszú út áll.
Várlak, hisz tested a testemben él,
repesve várom, hogy megszülessél!"